2013. június 6.

Karen Blixen: Ehrengard – Egy csábítás története

Sokszor előfordul, hogy egy-egy könyv befejezése után képtelen vagyok eldönteni, melyik legyen a következő, és csak céltalanul bóklászok a könyvespolcok között. Most is hasonló történt, nehéz volt a döntés, szerettem volna valami olyasmit olvasni, ami eltér az utóbbi idők olvasmányaitól, és akkor megakadt a szemem Karen Blixen könyvén. Nagyon régen megvettem, ott húzódott az egyik polc végén utolsóként a sorban, és arra gondoltam, hogy ez most éppen megfelelő lenne.

Első találkozásom az írónővel a filmvásznon történt, amikor tizenévesként láttam a Volt egy farmom Afrikában önéletrajzi ihletésű regényéből készült filmet. Gondolom a legtöbben  így vagyunk vele. Tudtam, hogy pár könyve megjelent magyarul is, de most jött el a pillant, hogy közelebbről is megismerkedjek gazdag elbeszélő művészetével, és prózájának szépségével. Utólag visszatekintve sajnálom, hogy nem olvastam el korábban, megfosztva magam egy kellemes élménytől. Olyan volt az olvasás, mint egy tavaszi balzsamos levegő, ami melengeti a lelkünket, üde és hamvas, mint a borítón lévő hölgy arcképe, és nem is annyira a történet, hanem az írás szépsége miatt.

Az Ehrengard – Egy csábítás története Karen Blixen utolsó elbeszélése, melyet egy újabb kötet bevezetőjéül szánt, de már csak halála után jelent meg.
Az Ehrengardban a  18. századi arisztokrata környezetbe repít minket az írónő színes képzelete, egy virágzó kishercegség Babenhausen nevű városába, ahol a Fugger-Babenhausen nagyhercegi ház tagjai köré szövi mesés történetét. Az elbeszélés fő témája a csábítás és odaadás. Már az elején értésünkre adja, hogy ez a történet olyan régi, hogy a benne szereplő férfiak és nők „már réges-rég eltávoztak körünkből”, és „az utakat és ösvényeket, amelyeken történetünk halad, rég benőtte a fű, vagy talán nem is léteznek már egyáltalán”.  Akár egy mese úgy hangzanak Blixen szavai, és mesések a szereplői is: a nagyhercegné, Lothar herceg, Leuchtenstein Ludmilla hercegnő, Johann Cazotte és nem utolsó sorban Ehrengard von Schreckenstein kisasszony, akiknek az élete azáltal fonódik össze, hogy mindnyájan részesei lesznek az egész hercegségre kiterjedő összeesküvésnek.

Az összeesküvés kiváltó oka nem más, mint két fiatal – Lothar herceg és Ludmilla hercegnő – egymás iránti szenvedélyének leendő gyümölcse, aki a házasságot követően „teljes két hónappal előbb jön majd világra, mint azt az erény és erkölcs megengedné”.  Gond nem lenne egy szál sem, ha nem egy hercegről és egy hercegnőről lenne szó az arisztokraták álszent világában, de a baj megtörtént, orvosolni már nem lehet, annál inkább elkendőzni a tényeket egy zseniálisan kiötlött terv és a gondviselés segítségével.

A terv véghezviteléhez összeállított aprócska udvartartás tagjai egytől-egyig feddhetetlen jellemek, de még  közülük  is kiemelkedik Ehrengard von Schreckenstein, ez a katonai erények szerint nevelt lány, aki bátorságával, állhatatosságával, és mindenekelőtt hűségével bármely katonaemberrel felvenné a harcot. Azonban ahogy egy vérbeli mesélőhöz illik, az írónő tudja, hogy nem lenne igazi a mese, ha a gondosan felépített tervet nem veszélyeztetné a gonosz, aki ott ólálkodik, lesve a pillanatra, amikor leránthatja a leplet a féltve őrzött titokról.

Az írónőt egész életében foglalkoztatta a  művészet és az élet kapcsolata, miként lehet megismerni egy ember lelkének legféltettebb titkát, és erre a kérdésre az Ehrengardban is keresi a választ. Most egy művész felelhet, a gondolatain és  érzelmein keresztül, egy festő, akinek viszonyulása  az őt körülvevő világhoz más, mint a hétköznapi emberé. Aki keresi azt a helyzetet, amelyben remekművének alanya az adott pillanatban lelke mélyééig lemeztelenítve áll előtte. A pirulásban véli megtalálni, de azt is tudja, hogy azt a fajta  pirulást csakis csábítással képes előidézni.

„Mi mást jelent a csábítás, ha nem a tehetséget, hogy végtelen fáradozással, kitartással és türelemmel elérje, hogy tárgya, amelyre minden gondolatatát összpontosította, önként és elragadtatással feltárja lénye legbensőbb lényegét?

Nagyon várom, hogy az írónő további műveivel is megismerkedjek, kíváncsi vagyok, hogy hasonló élményben lesz-e részem, mint jelen esetben. Aki szereti a kedves történeteket, egy kis romantikával fűszerezve, érzékletes leírásokat, és az elmaradhatatlan fordulatok, annak jó szórakozás lesz Ehrengard története. Nem olyan hosszú, pár óra alatt elolvasható, ha lelkünk egy kis szépre vágyik, ha kint hideg van és még zuhog az eső, de azt hiszem, hogy napsütésben is kellően élvezhető.


Kiadó:POLÁR KÖNYVEK
Fordító: Kertész Judit
Kiadás éve: 2010
Terjedelem: 104 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése