Kép innen |
Pár héttel korábban írtam egy bejegyzést, hogy talán milyen könyveket fogok beszerezni a Könyvhéten, így a júniusi könyvszerzeményi beszámolómat a Könyvhéttel kezdem.
A tapasztalat, mely szerint ritkán veszem meg azt, amit eltervezek, idén is helytállt, hiszen a felsorolt „talán könyvek” közül csak kettő került a kosaramba. Nyilván, hogy egy sorozatot nem lehet a második könyvvel kezdeni, na jó lehet, már aki szokta, de az nem én vagyok, szóval egyértelmű volt, hogy Nellie Bly-al is az első nyomozása alkalmával fogok megismerkedni, de ha már ott álltam a stand előtt és ott virított mind a két kötet nem tehettem meg, hogy csak az egyiket hozom el. A gyilkosság alkímiája és A gyilkosság illúziója voltak az első beszerzéseim, és ezzel le is zárult a lista alapján történő vásárlás.
Aztán kezdetét vette a bolyongás a standok között hátha felfedezek olyasmit, ami addig elkerülte a figyelmem, mennyiért lehet beszerezni az áhított kiadványokat, találok-e kedvemre való könyvet az akciós dobozok vagy polcok kínálata között. Ilyen helyen akadtam rá Theresa Revaytól A muranói üvegműves lányára, valamint Andrew Davidsonnak A vízköpőjére. Ez utóbbi magyar megjelenése annak idején valahogy elkerülte a figyelmem, mert nálam még az angol kiadás szerepelt a várólistán.
Itt tartottam a zsákmány mennyiségét illetően, amikor megeredtek az ég csatornái. Szerencsére még időben sikerült megfelelő fedél alá kerülni, így szárazon megúsztuk a vihart, és már nagyon vártam, hogy visszamenjek és folytassam a bóklászást.
Nem terveztem, hogy megveszem Jane Austen második nyomozását, mert az elsőnek az elolvasása is még váratott magára, és fennállt a lehetőség, hogy esetleg nem fog tetszeni, de végül megelőlegeztem a bizalmat Stephanie Barronnak és megvettem A titokzatos tiszteletest. Időközben elolvastam Az udvarház rejtélyét, és még tetszett is, úgyhogy visszatekintve, jó döntést hoztam, amikor beszereztem a második könyvet. Szerencsétlenségemre Mary Robinette Kowal Tünékeny illúziókja pont a Barron könyv mellett állt a standon, és bár nem szoktam bűbájos könyveket olvasni, ez a borító nem hagyta, hogy továbbmenjek nélküle. Nos, csak reménykedem, hogy nem fog csalódást okozni.
A könyvhét nemcsak a felnőtt, hanem a gyerek irodalomról is szólt, ezért nehéz lett volna úgy búcsút venni tőle, hogy kihagyjuk ez utóbbinak a feltérképezését. És ha már térképeztünk, akkor választottunk is. Remélhetőleg egy napon majd a gyerek is annyira fog örülni neki, élvezettel forgatja és olvassa A kalóz nagypapa történeteit, mint ahogy mi tesszük ezt felnőtt fejjel. A kortárs magyar szerzők tollából kikerült meséket Rubik Anna rajzai tették még vonzóbbá.
Amikor másodszor zúdult nyakunkban a vízözön, és ott álltam dideregve, vizesen az egyik stand fedezékében, magamhoz szorítva a kincseimet, hogy legalább őket óvjam a természet elemeitől, úgy döntöttünk, hogy elég volt, és hátra hagyva a sokadalmat elégedetten hazafelé vettük az irányt.
Aki ritkát vásárol könyveket, vagy nem is szokott, az el sem tudja képzelni, hogy a fentiek után még képes voltam egyetlen könyvre is anyagi áldozatot fordítani. Igazából csak bámészkodni tértem be a líra könyvoutletbe, felmérni miben változott a kínálat utolsó ottlétem óta, de nem sikerült ennyivel beérni. Az almamag íze azóta várólistás nálam, hogy olvastam róla, így nem tétováztam, amikor megláttam. Sok ismerősöm dicsérte a Tündérkrónikákat, de hosszú időnek kellett eltelnie, hogy végre rászánjam magam: egy kötetet elolvasok, lássam mitől döglik annyira a légy! De ez is elérkezett, így aztán Hagena könyve mellé betettem a Keserű ébredést is.
Aztán jött a párom névnapja. Szereti a krimiket, az összes megjelent Nesbot megvettem már neki, és mivel elég sokszor szóba kerültek közöttünk Henning Mankell könyvei, jó ötletnek tűnt Wallander első nyomozása A gyilkosnak nincs arca, amit egyébként már én is elolvastam.
A bookdepository.com az egyik kedvenc weboldalam, ahonnan rendelni szoktam az angol könyveket. Igyekszem szemfüles lenni, és olyankor csökkenteni a várólistán sorakozó könyvek számát, amikor kedvezményesen tudok hozzájutni egy-egy áhított példányhoz. Arra most inkább nem gondolnék, hogy miközben 3-al csökkentettem a listámat, előtte mennyivel növeltem, szóval, amit ebben a hónapban a postás szerencsésen kiszállított: Elizabeth Chadwicktől a Lady of the English, Jude Morgantól The Taste of Sorrow, és Barbara Pymtől az Excellent Women.
Nem tudom, hogy érdemes-e felelőtlen kijelentést tennem, de ettől eltekintve, azt hiszem júliusban tényleg igyekszem majd visszafogni magam.
A bookdepository.com az egyik kedvenc weboldalam, ahonnan rendelni szoktam az angol könyveket. Igyekszem szemfüles lenni, és olyankor csökkenteni a várólistán sorakozó könyvek számát, amikor kedvezményesen tudok hozzájutni egy-egy áhított példányhoz. Arra most inkább nem gondolnék, hogy miközben 3-al csökkentettem a listámat, előtte mennyivel növeltem, szóval, amit ebben a hónapban a postás szerencsésen kiszállított: Elizabeth Chadwicktől a Lady of the English, Jude Morgantól The Taste of Sorrow, és Barbara Pymtől az Excellent Women.
Itt vége is lett volna a beszámolómnak, hogyha a hónap utolsó napjaiban bele nem botlok többek között az Európa Kiadó könyveire vonatkozó kedvezményre (40%), amit képtelen voltam kihagyni. Úgy vártam a futár érkezését, mintha karácsony lett volna, és az érzés, amikor kibontottam a csomagot … íme a lista:
Agatha Christie: A barna ruhás férfi – ideje megismerkedni Christie más hőseivel is Poirot és Miss Marple személyén kívül
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár – ezzel az intellektuálisnak nevezett krimivel már megjelenése óta szemezgettem
Susana Fortes: Robert Capára várva – aki egy kicsit is járatos a haditudósítás világában, annak nem kell bemutatni Robert Capa született Friedmann Endre Ernő nevét, sem hírnevét
Ford Madox Ford: A jó katona – utoljára 50 évvel ezelőtt jelent meg a könyv magyarul, én most fedeztem fel nemrég a szerzőt, és örömmel töltött el, hogy nem angolul kell elolvassam, bár kétségtelen minden mű eredetiben a legtökéletesebb, remélem remek magyar fordításnak nézek elébe; amúgy csodaszép a borítója, mintha csak egy napló lenne
A csomag két utolsó darabja nem az Európa Kiadótól származik, de ha már rendeltem, gondoltam ezek még csak-csak beleférnek:
Henning Mankell: Riga kutyái – Wallander második nyomozása
Neil Gaiman: Óceán az út végén – nagy várakozás előzte meg Gaiman új könyvét, ezzel mi sem voltuk másképp, nos a várakozásnak vége, jöhet az élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése