2013. december 15.

Lee Child: A titokzatos látogató

Ha van könyv, amelynek sok köze nincsen a karácsonyi ünnepekre való hangolódáshoz, az egy Lee Child regény, természetesen Jack Reacher főszereplésével. Mostanában nem is terveztem újabb találkát Reacherrel, de a minap végre sort kerítettünk a Csak egy lövés című regényből készült filmre, és hát Tom Cruise után, aki valljuk be, nem egészen olyan, mint a Child által megálmodott hős, szóval, kedvem támadt egy kis igazi Reacherhez. Valamikor az év elején volt utoljára szerencsém hozzá, Az ügy kapcsán, és azt követően pakolópályára tettem. Most, hogy ismét célkeresztbe került, kerestem egy olyan kötetet, amit még nem olvastam. Kettő közül választhattam: az idén megjelent Összesküvést, vagy A titokzatos látogatót, ami egy régebbi regény ugyan, de én ezt is idén szereztem be (ez volt már a második kiadása). Végül ez utóbbi mellett döntöttem, és bizony egy kissé meglepett, mert nem egészen az volt, amire számítottam, de ezt most abszolút pozitív értelemben írom.

A titokzatos látogató a sorozat negyedik darabja, és három évvel azt követően játszódik, hogy Reacher kilépett a seregből. De a múltat nem lehet olyan könnyen hátrahagyni, sem elszakadni tőle, mert az most is utoléri, és nem a legkellemesebb formában. Egy sorozatgyilkos a hadseregből leszerelt nők között szedi áldozatait. A közös bennük, hogy korábban mindnyájan szexuális zaklatás miatt tettek feljelentést, és bár így-vagy úgy, de lezárul az ügyük,  azonban ők mégis otthagyták a hadsereget. A bűntényekben nyomozó FBI által felállított pszichológiai profil egy az egyben ráillik a mi hősünkre, úgyhogy nem is késlekednek sokat, lecsapnak a mit sem sejtő Reacherre, és letartoztatják. Nyilván hamar kiderül, hogy nem ő a keresett személy, de a nyomozóknak mindenáron szükségük van a segítségére, és ahogy később a regényben elhangzik, az FBI mindig megkapja, amit akar. Ha Reacher nem hajlik a szép szóra, vannak más módszerek is, hogy rávegyék az együttműködésre, és nincs más választása, mint belemenni a játékba.

Nem szeretném senkitől sem elvenni a vadászat élményét, sem olyan utalásokat tenni, ami elvesz az élvezet értékéből, éppen ezért nem is írok többet a cselekményről. Azt azért elmondom, hogy a regény nincsen teletűzdelve pörgős akciójelenetekkel, sem technikai fegyverleírásokkal, de végig képes volt fenntartani az érdeklődésemet, és csigázni a kíváncsiságomat, miközben együtt elmélkedhettem Reacherre a történteken, együtt törhettük a fejünket a megmagyarázhatatlan és furcsa dolgokon, amelyek a halálesetek körülményeit enyhén szólva is titokzatossá teszik. 

„Azt szokták mondani, a tudás hatalom. Minél több a tudás, annál nagyobb a hatalom. (…)
Ugyanígy van a gyilkosságokkal is.
Tegyük fel, meg akarsz ölni bizonyos embereket. Előre tudnod kell, hogyan fogod csinálni. Ez a része nem nehéz. Sokféle módszer létezik. Némelyik jobb, mint a másik.  A legtöbbnek megvannak a hátrányai. Tehát az ember felhasználja a tudását, és kitalál egy új módszert. Gondolkozik és gondolkozik és gondolkozik, míg rájön a legjobb megoldásra.
Sok figyelmet szentelsz az előkészületeknek. A tökéletes gyilkosság nem könnyű dolog, és a gondos előkészületek nagyon fontosak. De neked ez gyerekjáték. Nem okoznak gondot az előkészületek. A világon semmit. A te intelligenciáddal és képzettségeddel hogyan is okozhatnának.
     Tisztában vagy vele, hogy az igazán nagy problémák ez után jönnek. Hogyan gondoskodsz róla, hogy megúszd a gyilkosságot? Megintcsak felhasználod a tudásodat.  Az átlagosnál többet tudsz arról, hogyan dolgozik a rendőrség. Sokszor láttad őket munka közben, néha közvetlen közelről. Tudod, milyen nyomokat keresnek. Tehát nem hagysz hátra semmilyen nyomot, amely szemet szúrhat. Fejben előre kidolgozol mindent, nagyon pontosan, részletesen és alaposan. (…)
     Azt mondják a tudás hatalom. Minél több a tudás, annál nagyobb a hatalom. Tehát te vagy az egyik leghatalmasabb ember a földön. Legalábbis, ha gyilkosságról van szó, és arról, hogy hogyan kell megúszni.”

Egy kicsit más volt, amint amit utoljára olvastam, de egy cseppet sem volt kevésbé érdekfeszítő, sőt, jó volt kilépni a megszokottból. Child ismét úgy bonyolítja a dolgokat, hogy, akár csak Reacher, mi is higgyünk annak, amit látunk, kövessük azt az irányt, amely felé minden bizonyíték mutat, még akkor is, ha rendre zsákutcába vezetnek. Persze a csavar és a meglepetés most sem marad el. Újdonságként hatott, hogy végig beleláthatunk a gyilkos fejébe, megismerjük a gondolatait, tudjuk, hogy mire számítsunk a továbbiakban, miközben sejtelmünk sincsen arról, hogy ki lehet az illető személy. Általában ismerjük a rosszfiúkat, de most mindenki vakon tapogatózik, és a felállított elméletek egyre másra megdőlnek. Szóval Reacher szembe találja magát egy olyan üggyel, amelyet merőben analitikus módszerekkel lehet megoldani, az erőszak és a fegyverek ez alkalommal nem sok vizet zavarnak. Ellenben folyton úton van, hol autóban, hol repülőn, keresztül-kasul száguldozik az országban, hogy a gyilkos személyére bukkanjon, vagy egy olyan nyomra, ami kimozdítja az eseményeket a holtpontról.

US kiadás
Én nem jöttem rá, hogy ki a hunyó, bár egy adott pillanatban felötlött bennem egy gondolat, de ez csak egy olyan megérzésféle volt, nem gondolkoztam el rajta alaposabban, és bár nem tévedtem teljesen, azért más felé tapogatóztam, mint ahol a végén kilyukadtunk. 

Ami meglepetésként szolgál még a regényben, hogy Reacher a normális emberek életét éli, a Garbner ezredestől örökölt házban lakik, és barátnője van. Nos ez a Reacherre cseppet sem jellemző magatartás különös és furcsa volt, de ettől függetlenül a mi öntörvényű hősünk ez alkalommal sem hazudtolja meg önmagát. Marad az, akit Az elvarázsolt dollárokból megismertünk (a sorozat első darabja), a magányos farkas, aki minden esetben kiáll a gyengék mellett, és hol igazságérzete és elvei miatt, hol meg akaratán kívül kerül az események középpontjába. Ez alkalommal egy jónak vélt állampolgári cselekedete révén olyan események láncolatát indítja el, amelyek abszolút nem várt helyzetbe sodorják, és amelyek súlyos következményekkel kecsegtetnek, hogyha nem tesz eleget egy cseppet sem barátias felkérésnek. Tudjuk, hogy Reachert nem lehet könnyen megfélemlíteni, de vannak pillanatok, mikor engedni kell. Másfelől meg nem olyannak ismertük meg, aki ne találná meg a megoldást a felmerült problémákra, legyenek azok bármilyen jellegűek és természetűek. Ebben a regényben van belőlük bőven, szakmai és magán jellegű is, sőt ez utóbbiak is rengeteg fejtörést okoznak neki.

Szóval Reacher hozza a formáját, ismét bebizonyítja, hogy átkozottul jó nyomozó, ismét egy szép nő közelében találja magát, és ismét megbizonyosodhat a nőkre gyakorolt vonzerejéről, bár a tény, hogy barátnője van, kissé bonyolulttá teszi a helyzetet. Az általa nyújtott segítség ellenére a környezete igyekszik ráhúzni a vizes lepedőt, de ahogy a macska mindig négy lábra esik, úgy Reacher is mindig kikecmereg a számára felállított csapdából. Az ügyben nyomozó FBI-ról azonban az író nem fest valami jó képet, bár ők  a jó oldalon állnak, én a falra tudtam volna mászni a magatartásuktól, és a hatalommal való visszaéléseiktől, de amúgy meg abszolút el tudom képzelni, hogy az életben is előfordulnak ilyen helyzetek.

Kellett nekem ez az izgalom az utóbbi idők nőiesebb regényei után, másfelől meg néhány napja egy könyvhöz sem volt türelmem, és azt csináltam amit már régen nem, hogy egyszerre négy könyvnek is nekikezdtem, de igazából egyikkel sem haladtam, mert egyik sem tudott annyira lekötni, hogy odaragadja a kanapéhoz. Ellenben A titokzatos látogatót két nap alatt bedaráltam, szóval éljen Jack Reacher és Lee Child.

Ha minden igaz, a kiadó weboldala szerint januárban érkezik a legújabb Reacher, a tizennyolcadik a sorban, Nincs visszaút címmel. Hajrá, hajrá, én minden esetre nagyon várom.

A kiadó gondozásában megjelent  Jack Reacher regények (zárójelben az angol kiadás megjelenési éve):
1.  Elvarázsolt dollárok - Killing Floor, (1997)
2.  Ne add fel könnyen - Die Trying, (1998)
3.  A pók hálójában - Tripwire, (1999)
4.  A titokzatos látogató - Running Blind (US), The Visitor (UK), (2000)
5.  Lángoló sivatag - Echo Burning, (2001)
6.  Hiba nélkül - Without Fail, (2002)
7.  Kétélű fegyver - Persuader, (2003)
8.  Eltűnt ellenség - The Enemy, (2004)
9.  Csak egy lövés - One Shot, (2005)
10. Rögös út - The Hard Way, (2006)
11. A baj nem jár egyedül - Bad Luck and Trouble, (2007)
12. Nincs mit veszítened - Nothing to Lose, (2008)
13. Elveszett holnap - Gone Tomorrow, (2009)
14. 61 óra - 61 Hours, (2010)
15. Megéri meghalni - Worth Dying For, (2010)
16. Az ügy - The Affair, (2011)
17. Összeesküvés - A Wanted Man, (2012)


UK kiadás
Kiadó: General Press
A mű eredeti címe: The Visitor
Szerző: Lee Child
Fordító: Gieler Gyöngyi
Kiadás éve: 2013, Második kiadás
Terjedelem: 392 oldal



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése