2014. április 16.

Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Amikor először olvastam, hogy a Kossuth Kiadó egy új krimi sorozatot indít, amelyben spanyol ajkú szerzők regényeivel lesz alkalmunk megismerkedni, tudtam, hogy ezek a könyvek előbb-utóbb ott landolnak a könyvespolcunkon. Az angolszász nyelvterületen született és hasonló környezetben játszódó, valamint az utóbbi időben szintén elszaporodott skandináv regények után majdhogynem száznyolcvan fokos fordulatra vállalkozott a kiadó, és olyan kortárs spanyol, valamint dél-amerikai szerzőkre esett a választása, akik hazájukban, sőt nemzetközi szinten is elismerésnek örvendenek. És, hogy még nagyobb legyen a kísértés, szinte egy időben jelent meg az első három kötet, úgyhogy nem kis dilemmával találtam szemben magam, amikor választásra került a sor. Végül Carmen Posadas könyve győzött, amiben bizony szerepe volt annak, hogy regényében itt-ott Agatha Christie valamelyik történetébe, vagy éppenséggel tőle kölcsönzött idézetekbe botlunk.


A Meghívás gyilkosságra főszereplője a szép és gazdag Olivia Uriarte, bár a regény elején leginkább a szépsége, mint a gazdagsága van meg, mert az ötödik férje nem csak hogy elvált tőle, hanem még tönkre is ment, ami Oliviára nézve is drasztikus következményekkel járt: ágyő gazdagság és gondtalan élet! Mivel azonban nem áll szándékában hozzászokni a szegényebb körülményekhez, úgy dönt, hogy inkább elköszön ettől a siralomvölgytől. Igen ám, de Olivia számára, akinek az életben a legfőbb erénye az volt, hogy mindent sikerrel szervezett meg és vitt véghez (legyen szó házasságról, barátokról, vagy éppen szerelmi légyottokról), egyáltalán nem mindegy, hogy ez a búcsú miképpen következik be. Mindig is szerette megbotránkoztatni az embereket, miért tenne másképp a végső búcsújával, így a legapróbb részletekig terjedően megtervezi a saját halálát, pontosabban a saját meggyilkolását.

Összeállít egy nyolc személyből álló listát a lehetséges gyilkosaival, és egy kis földközi-tengeri hajókázásra invitálja őket, a hangzatos Gyöngyöző Cián nevet viselő luxusjachtjára, abban a biztos tudatban, hogy valamelyikük gyűlöli annyira, hogy átsegítse a másvilágra. Tudni kell, hogy Olivia kedvenc írónője nem mást, mint Agatha Christie (sőt, tiszta véletlenül a húga neve is Ágata), így aztán a hajója nevét az írónő egyik regényéből vette, ahogy a saját meggyilkoltatására is tőle inspirálódott.

A „sajátos boszorkányszombatra” meghívást kap Olivia húga, Ágata, egy felkapott mozisztár, egy csodaszép, de annál kevesebb ésszel megáldott modell, és egy szakmailag elismert orvos. A díszes társaságot az őket kísérők egészítik ki – egy menyasszony, egy anya, és egy vőlegény, valamint a hajó kapitánya, aki nem más, mint Olivia volt férjének az unokaöccse. Mind azt az első néhány fejezetből megtudhatjuk, mindnyájuknak van oka gyűlölni Oliviát, még Ágatának is, hiszen pontosan illik rájuk Káin és Ábel története.

A díszletek felállítva, a szereplők a helyükön, a hajó, ami „egy nagy, kobaltkék pohárra emlékeztet, tele Don Pérignon pezsgővel” kifut, úgyhogy kezdődhet az előadás.

„- Gondolom, senkinek sem okozok meglepetést, ha bevallom, hogy ennek az összejövetelnek egészen más a célja, mint amit a meghívóban feltüntettem. Nem azért hívtalak meg titeket, hogy ünnepeljétek meg a válásomat, hanem hogy gyilkosságot kövessetek el.”  

Eme hangzatos szavak elhangzását követő napon, számunkra egyáltalán nem meglepő módon, Olivia különös körülmények között csakugyan meghal.

A rendőrség véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Ágata felfedez néhány nyomot, amit Olivia hintett el (akárcsak gyerekkorukban, amikor bújócskáztak), és mivel tudja, hogy Oli soha semmit nem tett ok nélkül, még egyszer utoljára belemegy egy közös játékba. Felcsap Miss Marple-nak, és elkezdi felgöngyölíteni a gombolyag szétszóródott szálait, hogy kiderítse tulajdonképpen hogyan is halt meg Olivia. Mi volt az, ami a halálához vezetett: a túlságosan erős szeretet, a mindenre képes anyai szeretet, a testvéri szeretet, vagy esetleg valami egészen más?

Számos kérdés, amire Ágata rendületlenül keresi a válaszokat. A könyv tele van humorral, szellemes gondolatokkal, és mély igazságokkal. Bepillantást enged a gazdagok pazar és csillogó világába, ugyanakkor megmutatja azt is, hogy mi az aranykalitka ára, és hogy ennek az életnek is bizony megvannak az árnyoldalai, ott és olyan formában, amire az emberek nem is gondolnának. Annak ellenére, hogy a gyilkosságra majdnem a könyv feléig várni kell, a történet egy cseppet sem lesz unalmas. Aki otthonosan mozog Agatha Christie regényeiben, az örülni fog az idézeteknek és az utalásoknak, és elgondolkodhat azon, hogy miért éppen ezekre esett a választás; sőt egy adott pillanatban Daphne du Maurier Rebeccája is feltűnik a színen, ami csak még inkább összezavarja a kialakulóban lévő képet. A Meghívás gyilkosságra igazi krimi, aminek a végkifejletét lehet meghökkentőnek, váratlannak, vagy immár a dolgok teljes ismeretében akár elfogadhatónak is találni. Agatha Christie rajongói izgalmasnak és szórakoztatónak fogják találni Carmen Posadas regényét, de azoknak is okozhat meglepetést, akik az írónő egyetlen könyvét sem olvasták.

„Mindig azt mondják, hogy ha az ember halála pillanatában tanulmányozhatná a körülötte lévők arcát, nemcsak azt tudná meg, ki szerette igazán és ki nem, de azt is, ki kívánja leginkább a halálát, sőt ki tenné el legszívesebben láb alól. Így hát, én most már tökéletesen tudom, hogy ki-ki mit gondol.” 

Carmen Posadas 1953-ban született az uruguayui Montevideóban. Édesapja diplomata volt, úgyhogy a család élt Moszkvában, Buenos Airesben, Londonban, és Madridban is. Oxfordban járt egyetemre, de a tanulmányait nem fejezte be. 1985-ben felvette a spanyol állampolgárságot is. Irodalmi munkásságát gyermek- és ifjúsági könyvekkel kezdte, de írt film- és televíziós forgatókönyveket. Első bűnügyi regénye 1996-ban jelent meg Cinco Moscas Azules (Öt kék légy) címmel, és az az év egyik legsikeresebb könyvének bizonyult. A Meghívás gyilkosságra (Invitación a un asesinato) 2010-ben jelent meg, és azóta csak egy regényt írt, El testigo invisible (A láthatatlan tanú - saját fordítás) címmel, ami a Romanov család életébe kalauzol.

Carmen Posadas

Kiadó: Kossuth Kiadó
Szerző: Carmen Posadas
A mű eredeti címe: Invitación a un asesinato
Fordító: Dobos Éva
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 352 oldal







A Spanyol krimi sorozat eddig megjelent kötetei:
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra
Pablo de Santis: Párizsi rejtély
Francisco Gonzáles Ledesma: Szomszédom a halál

2014-ben megjelenő további kötetek:
Manuel Vázquez Montalbán: A gyilkos díj
Carmen Posadas: Öt kék légy
Marta Sanz: Black, black, black


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése