2014. augusztus 18.

M.C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony (Az utazó házasságközvetítő 1.)

Az Agatha Raisin és a Hamish Macbeth sorozat után megérkezett az írónő egy újabb sorozata, ami a történelmi romantika műfajában íródott, és a hangzatos Az utazó házasságközvetítő címet viseli. A sorozat első kötete a Miss Pym és a menekülő menyasszony. Mivel az Agatha Raisin sorozatot az első kötet elolvasása után feladtam, egy kicsit fenntartással vettem kézbe a vénkisasszony házvezetőnő Miss Pym első kalandját, de félelmem alaptalannak bizonyult, mert kitűnően szórakoztam e nem mindennapi öreglány ténykedésein.

A regény kezdetén Miss Pym élete híján van minden vidámságnak, sivárság és komorság lengi körül, akárcsak az udvarház szobáit, ahol házvezetőnőként szolgál.

Thornton Hall-ban azonban nem mindig volt sivár az élet. Hannah gyerekként került az udvarházba, és kemény munka árán haladt előre a ranglétrán. Karrierjét konyhalányként kezdte, aztán volt második szobalány, komorna és főkomorna, míg végül csak elérte az áhított házvezetőnői posztot. Imádta a munkáját, az udvarház pezsgését, az estélyeket, a vendégeket, az ünnepekkor a személyzet számára szervezett bálokat. Az élete csupa izgalom és boldogság volt, míg egy nap megtörtént a szerencsétlenség: a ház úrnője elszökött egy inassal. A fölháborító eset után nem csak a gazdája, de Miss Pym számára is véget értek a boldog idők. A melankóliába süllyedő Mr. Clarence elbocsátotta a szolgák nagy részét, a szobák felét lezárta, és Miss Pym ott találta magát egy sötétségbe borult, lehangoló és csendes ház bezártságában.

Ebben a nyomasztó légkörbe csempész reményt a ház előtt naponta elhaladó postakocsi látványa, ez testesíti meg Hannah számára a kalandot, a vidámságot és nevetést, mindazt, ami az életéből hiányzik. Gyakran álmodozott arról, hogy postakocsin járja be a világot, vagy legalábbis az angol vidéket, hogy átélje az utazás izgalmát, és a kalandot, amit egy ilyen utazás nyújthat.

Sóvárgása nagy valószínűséggel megmaradt volna az álmodozás szintjén, de az élet tartogat még egy-két meglepetést Miss Pym számára. A sors kegyessége a jobblétre szenderült gazdája bőkezűségében mutatkozik meg, aki csinos összeget hagyományoz hűséges házvezetőnőjére, megteremtve a lehetőséget, hogy Hannah megvalósítsa régen dédelgetett álmát.

Így aztán hátrahagyva Thornton Hall komor és üres szobáit, életének új fejezetét azzal kezdi, hogy egy dermesztően hideg téli hajnalon felszáll az Exeterbe tartó Repülő Masinaként hirdetett postakocsira, és izgatottam tekint elébe a lelke mélyén csak Nagy Kalandnak nevezett utazásnak. Útitársai különböző társadalmi osztályokat képviselnek, hiszen akad közöttük ágrólszakadt ügyvéd, leszerelt katonatiszt a feleségével, egy hazafelé tartó termetes asszonyság, egy gazda, egy szegényes úriember, egy rejtélyes fiatalember, és egy mogorva arisztokrata is.

Ezzel a különös társasággal indul útnak a „kerekeken gördülő megtestesült romantika”, mert ezt jelenti a postakocsi Hannah számára, és hősnőnk nagy örömére a kaland sem várat sokat magára. Előbb egy útonálló, majd egy hóvihar állja útjukat, olyannyira, hogy napokra egy fogadóban ragadnak. A mindenre elszánt Hannah gyorsan feltalálja magát és rutinosan veszi kézbe a dolgok irányítását. Úgy kommandírozza a külvilágtól elzárt társaságot, mint egy kapitány.

Az igazi bonyodalmak és izgalom azonban csak ezután kezdődik, amikor kiderül, hogy az utasok nagy része nem az, akinek mondja magát, sőt mindenki meglepetésére a fogadó hamarosan furcsa balesetek (?) helyszínéül is szolgál. Hannah gondolatait így nem csak a fiatalok összeboronálása köti le, hanem a gyanús esetek rejtélyének a megoldása is foglalkoztatja, de optimistán és tárgyilagosan tekint a jövőbe, és biztos abban, hogy végül minden bonyodalom megoldódik.

Miss Pym személye a maga kotnyeles, de ugyanakkor a realitások talaján maradó módján igazán szerethető, én nagyon megkedveltem, és már várom, hogy miben keveredik a következő utazása során, ahogy azért is szurkolok, hogy a sorozat végére ő is révbe érjen valaki mellett.

Eltökéltsége, hogy régi életét teljesen maga mögött hagyja, igyekezete, hogy levetkőzze és elrejtse szolgálói mivoltát, változtasson viselkedésén és magatartásán részben megmosolyogtató, de nagyon is érthető, egy olyan korban, amikor a társadalmi rétegek szerepkörei igen jól elkülönültek, és a személyek megítélése sok esetben a származásuktól függött. A bezártság itt most felborítja a megszokott hétköznapokat, de ugyanakkor teret biztosít az egyes személyiségek megnyilvánulásának, ami néha igazán szórakoztató, néha meg elgondolkodtató. Hannah mellett a kedvencem egyértelműen az ’elhagyott’ jegyes, Lord Harley volt, kevésbé kedvenc az elszökött menyasszony, és szinte a társaság minden tagjának sikerült egy-egy mosolyt csalnia az arcomra.

A Miss Pym és a menekülő menyasszony nem igazán emelkedik ki a hozzá hasonló történetek sorából, de aranyos, romantikával és rejtéllyel fűszerezett, néhol langyosabb, máshol meg izgalmasabb, de igazán gyorsan olvastatja magát. A romantikus szál végeredménye már az elején borítékolható, de Hannah eltökéltsége, hozzáállása és leleményessége igen szórakoztató, tekintettel arra, hogy ’alanyai’ egy hiú, akaratos, elkényeztetett, néha igen ostobán viselkedő kisasszony, és egy határozott fellépésű, minden porcikájában férfias arisztokrata. A regény bűnügyi szála csakis az események felpezsdítésére és az egyes utak megfelelő mederbe terelésére szolgál, úgyhogy aki igazi krimit szeretne, az az írónő korábbi sorozatait vegye inkább kézbe. 

A sorozat következő része a Miss Pym és a rámenős márki, amelyben Hannah Bath felé veszi az irányt, és természetesen ez alkalommal is találkozik egy eleven kisasszonnyal, sőt a sors egy zord agglegényről is gondoskodik, hogy a mindenre elszánt házasságközvetítő ismét akcióba lendüljön. A könyv várhatóan a hónap végén jelenik meg.


Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
A mű eredeti címe: Emily Goes to Exeter
Szerző: M.C. Beaton
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 240 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése