2014. december 28.

Amiről januárban olvashattok

Aki követi a blogomat, de az is, aki csak véletlenül tévedt az utóbbi időben erre, láthatta, hogy novemberben és decemberben alig pár bejegyzés született. Ez az időhiány számlájára írható, a kiváltó ok azonban annál változatosabb volt: vendégség, utazás, karácsonyi nagytakarítás, ajándékvadászat, készülődés az ünnepre; azt nem mondom, hogy ezen idő alatt ugyanannyit olvastam, mint máskor, de azért akadt pár könyv, ami kellemes perceket szerzett nekem. 

Először is ott volt Mikszáth Kálmán és Szent Péter esernyője, aztán Julie Klassen és az Álruhás szerelem, sőt nekiláttam Jean le Flambeur, a kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj második kalandjának is. Azonban rá kellett jönnöm, hogy Rajaniemi regénye nem hektikus időszakra való, amikor néhanapján pár oldal erejéig felkapja az ember, így aztán két hét próbálkozás (és 50 oldal haladás!) után félre is tettem, hogy egy nyugisabb időszakban birkózzak meg vele. A tizenéves keresztlányunknak ajándékba szánt ifjúsági regények közül a Rocksztárt kaptam karácsonyra, valamint Szívzűrterápia strébereknek repített vissza ifjúkorom éveibe. Remélem, hogy ő is annyira szórakoztatónak fogja tartani őket, mint én. 

2014. december 25.

Boldog ünnepet!

Kívánok mindenkinek békés, szeretetteljes, fenyőillatú karácsonyt!

Repül a szánkó,
csörgős csengője csilingeli csendben
Édes Karácsony!...
Tündér Karácsony!...
Boldog Karácsony!...

(Részlet, Dsida Jenő: Karácsonyi utazás)


2014. december 6.

Amit szívesen látnék a fa alatt

Ahogy a címből is kitűnik, ezt a posztot azoknak a könyveknek szentelem, amelyek közül bármelyik felbukkanása a karácsonyfa alatt örömmel töltene el. Nem akartam túlságosan visszamenni az időben, hiszen az idén megjelent könyvekből elég sokat megvettem már magamnak, így csak az elmúlt hónap és a közeljövő megjelenései közül válogattam, abban a reményben, hogy az angyalkák szemfülesek lesznek, és a kedvemben járnak.

Az év utolsó hónapjában a karácsonyi bevásárlás és nagytakarítás közötti időszakokban szeretek könnyed, szórakoztató, romantikus történetekkel, de ez nem jelenti azt, hogy a most következő lista csupa ilyet fog tartalmazni, mert akad egy pár kivétel is, amit ha nem is a következő hetekben, de a jövő év elején minden bizonnyal kíváncsian veszek majd kézbe.

Sarah MacLean regénye az első kategóriához tartozik, pontosabban a történelmi romantika műfajába. Ha valaha írásra adnám a fejem, biztosan kipróbálnám magam a műfajban, bár nagy valószínűséggel egy ilyen történet megírása nem ugyanazzal az élménnyel kecsegtetne, mint egy kész regény elolvasása, de erről csak akkor tudnék nyilatkozni, hogyha végigjártam volna az alkotás nehéz folyamatát. De most Sarah MacLeanről és az ő regényeiről van szó.  Szeretem az írónő könyveit, de annak ellenére, hogy a tavaly megjelent A csábítás kilenc szabálya is ott van a polcon, eddig csak angolul olvastam tőle. A régi könyv ide vagy oda, nekem attól még fáj a fogam az újra.

Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya
Lady Isabel bajban lévő nőknek kínál menedéket a Townsend Park birtokon, sajnos azonban most anyagi gondokkal küzd. Találkozása Lord Nicholas St. Johnnal sorsszerűnek tűnik a számára, hiszen a régiségszakértő férfi tanácsot tud adni neki az öröksége értékével kapcsolatban. Az érzékeny és sármos lord egy pillanat alatt megnyeri Isabel szívét. De hogy tudná meghódítani ezt az oly népszerű férfit, akiért nemcsak a hajadon hölgyek vannak annyira oda Londonban? Lady Isabel még azt sem sejti, hogy a férfi eltűnt személyek felkutatásával is foglalkozik és éppen egy a Townsend Park birtokon rejtőző hölgyre „vadászik”.
Várható megjelenés: 2014. december 12., Könyvmolyképző Kiadó

2014. december 3.

Agatha Christie: A Greenshore-gloriett

Ha egy Agatha Christie rajongó azt hallja, hogy egy eddig még soha meg nem jelent új-Christie írás került elő, így harmincnyolc évvel az írónő halála után, enyhén fogalmazva is igencsak izgatottság vesz erőt rajta. A nemrégiben az Európa kiadónál megjelent A Greenshore-gloriett című kötet fülszövegében pontosan ez olvasható, mármint, hogy egy eddig kiadatlan kisregényt tart a kezében az olvasó. De lássuk a történetet. 

Hercule Poirot egy napon telefonhívást kap a krimiírónő Mrs. Ariadne Olivertől, aki arra kéri, hogy haladéktalanul utazzon el a Laptonban található Greeshore Houseba, bár az utazás célját mellőzi a tudomására hozni. A kíváncsiságtól hajtva Poirot oda is utazik, ahol aztán kiderül, hogy a házigazda, Sir George Stubbs egy gyilkosvadászat játék megrendezésére kérte fel Mrs. Olivert. Az írónő lelkesedve és izgatottan igyekezett tető alá hozni a megrendezendő gyilkosságot, de női megérzése azt sugallta neki, hogy a birtok és lakói körül valami nem stimmel, így jobbnak látta Poirot-t a helyszínre citálni, hogy kedvenc belga detektívünk a dolgok végére járjon.