2015. október 11.

Visszatekintő

Gyors lábakon illant el a nyár, sőt most már az őszben is jócskán benne vagyunk. A két hónapos blog-szüneteltetés nem szerepelt az eredeti terveim között, de néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi azt szeretnénk. Egyéb teendőim mellett azért a betűk világát sem nélkülöztem teljesen, de ami a könyvbeszerzéseket illeti, az bizony minimálisra csökkent. Az összes kecsegtető akciós ajánlatot kihagytam, sem kedvem, sem időm nem volt azokkal foglalkozni. Azért nem szenvedtem hiányt olvasnivalóban, hiszen a nyár elején alaposan feltankoltam, viszont azt kell mondjam, hogy azon könyvek nagy része olvasatlan maradt. Ennek ellenére az olvasmányaim zöme könyvtári könyvek közül került ki (persze nem azok amelyeket terveztem, bár egyik-másikuk még mindig nálam van), mert a könyvtárlátogatást nem hanyagoltam, de kaptam kölcsönben is, meg egy-két sajátot is levettem a polcról.  Ha visszatekintek az elmúlt három hónap olvasmányaira többségben vannak a YA/NA könyvek, de azért akad sci-fi, krimi, történelmi romantika és humoros szórakoztató irodalom is. Íme az olvasmányaim:

Young Adult/New Adult
Tammara Webber: Easy - Egyszeregy (A szív körvonalai 1.)
Tammara Webber: Breakable - Törékeny (A szív körvonalai 2.)
Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak
Mindee Arnett: A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia 1.)
Mark Frost: Szövetség (Paladin-Prófécia 2.)


Az Easy és a Breakable nyár eleji olvasmányok, úgyhogy ezekről nagy valószínűséggel nem fogok posztot írni, elég legyen annyi, hogy mindkettő nagyon tetszett, még akkor is, hogyha a Breakable ugyanazt a történetet meséli el, igaz néhány plusz információval, Lucas (a főszereplő fiú) szemszögéből. Ami kiemeli őket a szokásos romantikus ifjúsági könyvek közül, az olyan témák érintése, mint a szexuális erőszak, zaklatás, gyermekkori traumák feldolgozása, a barátok pozitív vagy negatív befolyása (attól függően, hogy kinek milyen érdeke fűződik hozzá). Jacqueline és Lucas története nem az a szirupos, cukormázas romantikus történet. Van benne szívfacsaró dráma,  megrázó tragédia, eltemetett érzelmek, de kellő romantikával és izgalommal ötvözve. Lehet szurkolni nekik, megérteni az óvatos ismerkedésüket, visszafogottságukat, amellyel egymáshoz viszonyulnak. Akárcsak nekünk, nekik is a napnál világosabb, hogy vonzódnak egymáshoz, de igyekeznek ellenállni, mert úgy tűnik, hogy egy világ választja el őket egymástól. Mindketten szerethető karakterek (kedvenc természetesen Lucas), Jacqueline-nél időnként sok volt egy kicsit a nyavalygás, de őt is igazán megkedveltem. Bár a történet kimenetele megjósolható, az írónőnek sikerült olyan hangnemben megszólalni, hogy kellőképp végigizgulhassuk eme nem mindennapi páros egymásra találását. A New Adult könyvek rajongóinak mindenképpen ajánlom.

A Szerelem és más fura szavak a fiatalabb korosztálynak íródott, igazán aranyos, elgondolkodtató és igényes ifjúsági könyv; a The Nightmare Affair - A Rémálom-ügy egy teljesen másik kategóriába tartozik, a maga szerethető és ellenszenves mágusaival és démonaival, és persze a főszereplő Rémálommal. Igaz, hogy többnyire kiszámítható, mutat hasonlóságokat más ifjúsági regényekkel, de roppant vicces és szórakoztató, elsősorban a főszereplő Párka Evergím, Porka, személye miatt. A Szövetség egy régóta halogatott olvasmány volt, A Paladin-prófécia második kötete, de hiba volt vele ennyit várni, mert elég nehezen sikerült felvennem a korábban történtek fonalát. Nem ragadott annyira magával, mint az első kötet, de igazán jól szórakoztam rajta. Ez utóbbi három könyvről majd igyekszem hosszabb beszámolót is írni.

Történelmi romantika
Karen Hawkins: Kalandor
Brenda Joyce: Félelem és szenvedély (de Warenne dinasztia 10.)



Mivel a Kalandor és a Félelem és szenvedély is egy-egy sorozat része, és mivel mindkettőből már több kötetet is elolvastam, ezek szereplőiről és a történetekről a megfelelő posztban fogok megemlékezni. Még nem sikerült eldöntenem, hogy melyik sorozat tetszik jobban, de a mérleg nyelve talán egy fokkal Karen Hawkins könyvei felé húz, annak ellenére, hogy Brenda Joyce a kedvenc íróim közé tartozik, igaz, hogy egy másik sorozata, a Halálos-sorozat miatt (Erről is szeretnék egyszer bővebben írni, mert megérdemel egy bejegyzést).

Sci-fi
James S. A Corey: Abaddon kapuja (Térség-sorozat 3.)



Ahogy a címből is kitűnik, az Abaddon kapuja a Térség-sorozat harmadik része, és mivel az első kettőről  - Leviatán ébredése, valamint Kalibán háborúja - nem írtam külön posztot (persze tervbe volt véve, de hát egyiket sem sikerült megvalósítani), nagy valószínűséggel a három kötet egy posztba fog belekerülni. A sorozatnak itt nincsen vége, a negyedik kötet is már olvasható magyarul, Cibola meghódítása címmel, sőt van már egy ötödik kötet is, jelenleg csak angolul, de azt nem tudom, hogy az már az utolsó, vagy lesz folytatás. A sorozat sci-fi a javából, eléggé beszippantott ahhoz, hogy vastagságuk ellenére mindhárom kötetet elolvassam, bár ez utóbbival egy kissé szenvedtem, mert úgy éreztem, hogy sosem fogok a végére érni, de persze ettől még kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben miként alakul a főszereplők sorsa, és milyen újabb kalandokba keverednek.

Krimi
Georges Simenon: Maigret védekezik
Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce (Melchior, a patikárius 2.)
Pablo de Santis: Gyilkosok és kertek


A három elolvasott krimi nem is különbözhetne jobban egymástól, akár a szerzőket nézzük, egy francia, egy észt és egy argentin, akár a történelmi kort amelyben játszódnak, a 20. századi Párizs, a 15. századi Tallinn, valamint a 19. század végi Buenos Aires. Maigret, egy számára nagy műgonddal előkészített csapdából igyekszik kimászni, Melchior, a patikárius két orvosság, vagy éppen a híres gyógylikőre készítése között ezúttal kísértetek után nyomoz, ha léteznek egyáltalán, míg a fiatal magánnyomozó Sigmundo Salvatrio egy gyilkosságsorozat szövevényes szálait igyekszik kibogozni. Ezekről is szeretnék bővebben szót ejteni, mert mindhármat élvezettel olvastam.

Humoros szórakoztató
Sebestian Faulks: Ásó, kapa, Jeeves


Én még egyetlen P.G. Wodehouse könyvet sem olvastam, csak az ismerősök élményeit hallgattam Bertie és Jeeves hihetetlen kalandjairól. Saját tapasztalatot másodkézből szereztem, hogyha Sebastian Faulks regényét annak lehet nevezni. Elmondása szerint az Ásó, kapa, Jeeves Wodehouse előtti tisztelgés egy rajongó részéről. Faulks nem szerette volna túlságosan utánozni Wodehouse prózáját, csak annyira, hogy megismertesse azokkal, akiknek még nem volt szerencséjük hozzá, a rajongókban pedig nosztalgikus érzéseket ébresszen. Mivel én az első tábort gyarapítom, azt kell mondjam, hogy Sebastian Faulksnak sikerült annyira felkelteni az érdeklődésemet, hogy egy eredeti Jeeves történetnek is nekiveselkedjek valamikor. 
A főszereplők természetesen itt is Bertie és Jeeves, akik annyi év után ismét egy hihetetlen kalandba keverednek, amelyben van szerelem, féltékenység, csábítási kísérlet, félreértések sorozata, helycsere, lovifogadás és  krikett, mindez egy vidéki kastély színfalai között. Természetesen a végén minden szál kibogozódik, minden félreértés tisztázódik, minden probléma megoldódik, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Összességében tetszett a könyv, annak ellenére, hogy időnként egy kissé leült a történet, vagy lassan csordogált, de a jellegzetes, visszafogott angol humoron jól szórakoztam.